Családunk története

Családunk generációk óta foglalkozik szőlőműveléssel és borkészítéssel, és büszkén mondhatjuk, hogy a hagyományokat megőrizve családunk már több mint 400 éve él Ipolynyéken. Az elődök felkutatása során teljes és összefüggő családfára nem bukkantunk, így csak töredékes adatokra szorítkozhatunk. De ahogy az 1754/55. évi országos nemesi összeírások is bizonyítják, Heves megyében István, Hont megyében András és János, Nógrád megyében Pál, Pest megyében pedig György, István, János, Mátyás és Pál kapott helyett az igazolt nemesek között. S hogy ezeket az urakat nemesi címmel ruházták fel, azt mintsem támasztja alá jobban, minthogy I. Lipót 1652. február 14-én címeres nemeslevéllel jutalmazta Csernus György, Bálint és János testvéreket és György fiait, Andrást és Istvánt. E megtisztelő címet 1662. február 4-én hirdették ki a Hont vármegyei közgyűlésen. A címeren kék háttérben, zöld hármas dombon egy könyöklő vörös ruhás kar kardot tart, felette jobbról fogyó hold, balról csillag tündököl. A sisakdísz pajzsra emlékeztet, a takaróknál pedig kék-arany, illetve vörös-ezüst színek dominálnak. Az eredeti példányt Budapesten a IX. kerületi levéltárban őrzik. Ipolynyék történelme messzebbre nyúlik vissza, ahol már több mint 700 éve foglalkoznak szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. A település már a középkorban híres bortermelő vidéknek számított, szőlőhegyét először 1354-ben említik az egri káptalan egyik oklevelében.